A reggelit (hasonlóan a vacsorához) közösen fogyasztottuk el. Mármint a velünk együtt négy zarándok/vándor és a vendéglátó házaspár. Borzasztóan kedvesek, vendégszeretőek voltak a háziak, mindezt úgy, nem volt fix tarifa, adtál, amennyit jónak láttál.
Utána egész úton hullámvasútaztunk, bár több volt a felfelé (jó 100 méterrel magasabban vagyunk, mint reggel). És ennyi. Nem volt közben semmi: se bár, se pihenő, se egy pad. A félúti pihenőnket egy templom lépcsőjén töltöttük. Az egyetlen izgalom a tegnapi időjárás nyomainak (értsd pocsolyák) kerülgetése volt.
Inkább mutatok néhány képet, és akkor megértitek.
Egy tó partján van a szállásunk, egészen jó a kilátás. Nem volt még fél 3, mikor ideértünk.
És a vacsora. Hihetetlen volt. Rejtő jutott eszembe: "Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta." Nos, itt 9 ember volt, 6 nemzet képviseletében. Francia, német, svájci, kanadai, ausztrál és persze magyar. És tudtunk együtt beszélgetni, sztorizni, nevetni. Az egyik ausztrál társunk szerint ez többet ér, mint bármilyen luxus szálloda, ahol eddig járt. És igaza van. A menüről meg nem lehet csak elismerően szólni.
Előétel sonka, dinnye, salátával.
Főétel lasagne, mint a 7. nemzet, az olasz képviselője. Tudom, nem tősgyökeres francia étel, de tényleg isteni volt.
És persze sajt. 11 (!!!) fajta. Valaki kérdezte az elmúlt napok valamelyikén, melyik a kedvenc sajtom. Mondtam neki, hogy a sajt. Úgyhogy ma kiélhettem magam.
És befejezésül eper tejszínhabbal. Egy lavór eper tejszínhabbal.
A vörös és rozé borról szó se essék.
Szóval mint a királyok.
És eddig még szintén szó sem esett a háziak díjnyertes alpakkáiról.
Ennyit az eseménytelen napokról.
Charavines, 17 km, 6 óra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése