Idén nem foglaltam le csak az első két napot, a többit 1-2 nappal korábban foglaljuk, ill. főképpen foglaltatjuk. Mindez nagyon jó, mert rugalmas, pl. így tudtunk még egy napot Shanaz-ban maradni. Ugyanakkor veszélye is van, ha pl. a kinézett vagy adott településen lévő szállásokon nincs szabad hely. Ez utóbbi történt most velünk. Kértük a háziakat, foglalják le nekünk a kért helyet, megtették, de jött a válasz, nincs szabad hely. Ezután már maguktól hívták a többit, de nem jártak szerencsével. Végül csak találtak helyet. Pirinyó szépséghiba, hogy több mint 30 kilométerre. Egyetlen napi tervem sem haladta meg a 25 km-t, de pl. tavaly 27 km volt a maximum. De nem volt választási lehetőségünk, menni kellett, sőt egy órával korábban, 7kor kellett indulnunk.
Utólag már elmondhatjuk, hogy a táv maga nem is okozott volna problémát, ha 20 fok, kellemes szellő, enyhe napsütés és a településeken megfelelő vízvételi lehetőségünk van. Nos ezekből - kis jóindulattal - csak a szellő teljesült.
30 fok, fátyolos idő, elég erőteljesen dolgozó nap és kihalt városok. Az egyikben már az utolsó cseppig elfogyott a víz, de nem találtam vízforrást, sőt élő embert sem. Végül az egyik mellékutcában bukkantam egyre, épp a sövényét nyírta. Ékes franciasággal előadtam a kérdésemet (két üres kulaccsal a kezemben az ivóvíz szót ismételgettem franciául, és bizonytalan mozdulattal mutattam körbe a városkában.). Szerencsére megértette és megindult előttem, hogy megmutassa a helyeket, ahol vízhez juthatok. Persze ő sem járt sikerrel, így felajánlotta, hogy ad a sajátjából. Vissza a házához, pár perc és máris 1,5 liter víz boldog tulajdonosa lettem. Egyébként a víz akkor fogyott el, amikor kilométereken keresztül mentünk a napon, árnyék nélkül a gabonatáblák között, majd kegyelemdöfésként 100 métert emelkedtünk, meglehetősen meredeken.
Szóval jó kis napunk volt. Jelentős kárpótlást csak a szállás és a vacsora jelentett nekem. Erika kevésbé elégedett, nem szereti a 10 ágyas szobákat, de szerencsére már itt alszik mellettem. Én is sokat mellé ütök már, úgyhogy a gasztro élmények leírása holnapra marad.
De búcsúzóul néhány kép az útról és a szállásunkról.
A mai útvonal
Revel-Tourdan, 33 km, 10 óra
Utólag már elmondhatjuk, hogy a táv maga nem is okozott volna problémát, ha 20 fok, kellemes szellő, enyhe napsütés és a településeken megfelelő vízvételi lehetőségünk van. Nos ezekből - kis jóindulattal - csak a szellő teljesült.
30 fok, fátyolos idő, elég erőteljesen dolgozó nap és kihalt városok. Az egyikben már az utolsó cseppig elfogyott a víz, de nem találtam vízforrást, sőt élő embert sem. Végül az egyik mellékutcában bukkantam egyre, épp a sövényét nyírta. Ékes franciasággal előadtam a kérdésemet (két üres kulaccsal a kezemben az ivóvíz szót ismételgettem franciául, és bizonytalan mozdulattal mutattam körbe a városkában.). Szerencsére megértette és megindult előttem, hogy megmutassa a helyeket, ahol vízhez juthatok. Persze ő sem járt sikerrel, így felajánlotta, hogy ad a sajátjából. Vissza a házához, pár perc és máris 1,5 liter víz boldog tulajdonosa lettem. Egyébként a víz akkor fogyott el, amikor kilométereken keresztül mentünk a napon, árnyék nélkül a gabonatáblák között, majd kegyelemdöfésként 100 métert emelkedtünk, meglehetősen meredeken.
Szóval jó kis napunk volt. Jelentős kárpótlást csak a szállás és a vacsora jelentett nekem. Erika kevésbé elégedett, nem szereti a 10 ágyas szobákat, de szerencsére már itt alszik mellettem. Én is sokat mellé ütök már, úgyhogy a gasztro élmények leírása holnapra marad.
De búcsúzóul néhány kép az útról és a szállásunkról.
A mai útvonal
Revel-Tourdan, 33 km, 10 óra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése