A reggel még rendben indult, hatalmas ölelkezések közepette búcsúztunk el Yvettől, a tegnapi vendéglátónktól. Erdőn-mezőn, kellemes időben tettük meg az első négy-öt kilométert, de utána leértünk a sík vidékre, a Rhône völgyébe.
Ettől kezdve elsősorban aszfalt utakon, napsütésben, árnyék nélkül, sokszor óriási közúti forgalom közelében (közelében= forgalmas út, szalagkorlát, gyalogút) tettük meg az utat. Nem is akarok rágondolni.
Apróbb felüdülés volt, hogy találtunk egy bárt, ihattunk egy rendes kávét. Itt történt meg, hogy elkezdte sütni a nap a zsákot: 43 foknál húztam be az árnyékba. Ezután már "csak" 33 fok volt. Szóval nem ez volt utazásunk fénypontja. De van ágyunk:
Gasztronómia
Vacsoráig még van egy kis idő egy gasztro összefoglalóra. Van miről beszélni.
Az elmúlt három napban a Szent Jakab út barátai egyesület tagjainál aludtunk. Mindegyik kitett magáért, nézzük, hogyan.
Első este Izabella és férje volt a vendéglátónk, természetesen együtt étkeztünk. Egy quiche volt a főétel, bár ők állították, hogy ez nem az. Pedig a tésztán tojásos cukkini nekünk nagyon annak tűnt. A sajt fotó lemaradt, de az eper sütivel nem.
Második nap (az a nagyon hosszú nap) Fred volt a házigazda. Ritka jó vendéglátó volt, rengeteg energiával. És rengeteg étellel. A nagy többség már az előétel falatkák és a saláta után kidőlt (az ott a tál középen nem igazán tudom, mi volt).
Ekkor jött a főétel: tészta, ratatouille és csirkehús. A hangulatra jellemző, hogy tapsot kaptam, mert én birkóztam meg vele leghamarabb (a hét vendégből talán meg kettőnek ha sikerült ez).
A kegyelemdöfés a süti volt fagyival.
Tegnapi vendéglátónk, Yvett nem akart elmaradni Fred mögött (Fred foglalta nekünk a szállást Yvettnél). Az étvágygerjesztő falatok nem volt extra, de utána! Kaptunk egy akkora saláta tálat bulgurral, hogy kb. már itt majdnem mindenki (öten voltunk) elvérzett.
Annyira, hogy, mikor kihozta a főételt, gyűjtést szerveztünk, hogy ki mit ad vissza. A képen már az Erikával elfelezett hús látható.
És ekkor megkaptuk a fagyit.
Persze nem fejeztem be az eddigieket vacsoráig, egy új, német útitárssal beszélgettünk. Illetve inkább ő beszélt és én hallgattam. De így be tudok számolni a mai vacsiról is.
Saláta melegszendviccsel. Nem extra, de nagyon jól esett, mivel az ebéd ma érdeklődés és étel hiányában elmaradt. Érdekes, hogy erre csak akkor eszméltünk rá, amikor nekiláttunk a vacsinak.
Utána ratatouille virslivel, rizzsel.
Majd jött számomra a meglepetés: tejbe áztatott bundás kenyér fagyival.
Az lenne a csoda, ha fogynék ezen az úton.
A mai útvonal
Chavanay, 20 km, 7 óra
Ettől kezdve elsősorban aszfalt utakon, napsütésben, árnyék nélkül, sokszor óriási közúti forgalom közelében (közelében= forgalmas út, szalagkorlát, gyalogút) tettük meg az utat. Nem is akarok rágondolni.
Apróbb felüdülés volt, hogy találtunk egy bárt, ihattunk egy rendes kávét. Itt történt meg, hogy elkezdte sütni a nap a zsákot: 43 foknál húztam be az árnyékba. Ezután már "csak" 33 fok volt. Szóval nem ez volt utazásunk fénypontja. De van ágyunk:
Le tudtunk fürdeni, készül a vacsoránk és a holnap esti szállás lefoglalva. Egy kempingben, vagyis megint új élmény készül.
Gasztronómia
Vacsoráig még van egy kis idő egy gasztro összefoglalóra. Van miről beszélni.
Az elmúlt három napban a Szent Jakab út barátai egyesület tagjainál aludtunk. Mindegyik kitett magáért, nézzük, hogyan.
Első este Izabella és férje volt a vendéglátónk, természetesen együtt étkeztünk. Egy quiche volt a főétel, bár ők állították, hogy ez nem az. Pedig a tésztán tojásos cukkini nekünk nagyon annak tűnt. A sajt fotó lemaradt, de az eper sütivel nem.
Második nap (az a nagyon hosszú nap) Fred volt a házigazda. Ritka jó vendéglátó volt, rengeteg energiával. És rengeteg étellel. A nagy többség már az előétel falatkák és a saláta után kidőlt (az ott a tál középen nem igazán tudom, mi volt).
Ekkor jött a főétel: tészta, ratatouille és csirkehús. A hangulatra jellemző, hogy tapsot kaptam, mert én birkóztam meg vele leghamarabb (a hét vendégből talán meg kettőnek ha sikerült ez).
A kegyelemdöfés a süti volt fagyival.
Tegnapi vendéglátónk, Yvett nem akart elmaradni Fred mögött (Fred foglalta nekünk a szállást Yvettnél). Az étvágygerjesztő falatok nem volt extra, de utána! Kaptunk egy akkora saláta tálat bulgurral, hogy kb. már itt majdnem mindenki (öten voltunk) elvérzett.
Annyira, hogy, mikor kihozta a főételt, gyűjtést szerveztünk, hogy ki mit ad vissza. A képen már az Erikával elfelezett hús látható.
És ekkor megkaptuk a fagyit.
Persze nem fejeztem be az eddigieket vacsoráig, egy új, német útitárssal beszélgettünk. Illetve inkább ő beszélt és én hallgattam. De így be tudok számolni a mai vacsiról is.
Saláta melegszendviccsel. Nem extra, de nagyon jól esett, mivel az ebéd ma érdeklődés és étel hiányában elmaradt. Érdekes, hogy erre csak akkor eszméltünk rá, amikor nekiláttunk a vacsinak.
Utána ratatouille virslivel, rizzsel.
Majd jött számomra a meglepetés: tejbe áztatott bundás kenyér fagyival.
Az lenne a csoda, ha fogynék ezen az úton.
A mai útvonal
Chavanay, 20 km, 7 óra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése