Az ide vezető út nagyon változatos volt. Korán, de a tervezett 6 óránál kicsit azért később indultunk. Tartottunk a délutáni melegtől, ill. az esetleges reggeli forgalomtól. Ugyanis nem akartunk a hegyre visszamászni csak azért, hogy a túloldalán lejöjjünk. Inkább választottuk a hegyet megkerülő főutat. Távban kicsit több, de emelkedésben megtakarítottunk olyan 150 métert. Maradt még elég, a mai volt az utunk 2. legnagyobb emelkedése az összesen 600 méterrel.
Nem ettünk, nem ittunk (kávét), amíg egy óra múlva vissza nem tértünk a hivatalos útra. Mondjuk nem is tudtunk volna, mert a kempingesek későn kelők, a kempinghez közeli faluban meg nem volt semmi. Szerencsére az egy órás menetelés pont egy kisvárosban, egy pékségnél ért véget. Isteni a croissant!
És gyönyörű volt előtte az ébredő taj.
Utána jó sok felfelé, majd jó sok bokatörős lefelé várt ránk (megúsztuk bokatörés nélkül). És szerencsénk volt: újabb kisváros, kávé, narancslé. Mást nem mertem kockáztatni, olyan 9 km és a napi emelkedés fele várt még ránk. Mivel már 11 felé járt az idő, lélekben készültünk a hőségre. De ma valahol nagyon gondoltak ránk: olyan kellemes, árnyékos úton jöttünk, ami párját ritkító volt. És lassan rájöttem, hol is járunk.
Voltak alagutak is, de azokba nem lehet bemenni. Az onnan kiáramló hűvös levegő ellenben mennyei.
Közben véget ért a szieszta. A bungaló egész normális, de a vizes blokknál bőven láttunk már jobbat. Egy éjszakára megfelel. A recepcióssal most is boltoltam egyet, lefoglalta nekünk a holnapi szállást.
Úgyhogy most pihenés következik a kacsaúsztató partján. Ugyanis a kemping mellett van egy kacsaúsztató. És ide jönnek a helyiek (is) és a kempingezők is. Meg a kutyások. Szóval fura kis tó ez. Mi inkább nem megyünk bele.
Nem ettünk, nem ittunk (kávét), amíg egy óra múlva vissza nem tértünk a hivatalos útra. Mondjuk nem is tudtunk volna, mert a kempingesek későn kelők, a kempinghez közeli faluban meg nem volt semmi. Szerencsére az egy órás menetelés pont egy kisvárosban, egy pékségnél ért véget. Isteni a croissant!
És gyönyörű volt előtte az ébredő taj.
Utána jó sok felfelé, majd jó sok bokatörős lefelé várt ránk (megúsztuk bokatörés nélkül). És szerencsénk volt: újabb kisváros, kávé, narancslé. Mást nem mertem kockáztatni, olyan 9 km és a napi emelkedés fele várt még ránk. Mivel már 11 felé járt az idő, lélekben készültünk a hőségre. De ma valahol nagyon gondoltak ránk: olyan kellemes, árnyékos úton jöttünk, ami párját ritkító volt. És lassan rájöttem, hol is járunk.
A tervezés során kerestem alternatívákat (nem akarok holnap 900 m szintemelkedést, elég nekünk 500 m is), és akkor találtam a Via Fluvia útra. Kerékpár út, de ami jó a kerékpárnak, az jó a gyalogosnak is (fordítva nem mindig igaz). Szóval ezen jöttünk elég sokat, árnyas volt, és jó volt a vonalvezetése, ami nem csoda: egy egykori vasútvonal helyét aszfaltozták le, néhol tökéletesen felismerhetők az egykori vasúti épületek is.
Voltak alagutak is, de azokba nem lehet bemenni. Az onnan kiáramló hűvös levegő ellenben mennyei.
Közben véget ért a szieszta. A bungaló egész normális, de a vizes blokknál bőven láttunk már jobbat. Egy éjszakára megfelel. A recepcióssal most is boltoltam egyet, lefoglalta nekünk a holnapi szállást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése