A kihagyott nap után nagy kérdés volt, hogyan tudunk visszarázódni a gyaloglásba. Jelentem, gond egy szál se!
Reggeli után, pontosabban Erika reggelije után próbáltunk - kevés sikerrel - mihamarabb elindulni. A sietség oka megint a meteorológia volt, eső lesz délután (spoiler: nem lett). Már sokadjára egy kellemes kis hegymászással - na jó, emelkedővel - indítottuk a napot. Erdő, majd mező, semmi extra. Aztán elértünk egy olyan területet, ahol egymás hegyén-hátán voltak a szőlő ültetvények.
Nem tegnap kezdték itt a szőlő művelést, az biztos. A terület közepén volt egy chateou is, gondolom régóta jól jövedelmez a terület.
Ha valakit érdekel, Jongieux vidékén jártunk.
Nekem nem mondott a név semmit, de a vidék az fantasztikus volt. Nem értek hozzá, de szerintem egy északról védett, folyó közeli fensík (a kép jobb oldali kétharmada) nem lehet rossz a szőlőnek.
Ennek a fennsíknak a lezárása nem is lehetett volna stílusosabb, mint ez a kápolna. Ott fent, középen.
Közelebbről:
És ha a másik irányba néztünk, ott sem mindennapi volt a látvány.
Mint kiderült, a kép közepén lévő városka volt a mai célpontunk. A szintkülönbség olyan 200 m. Ennek a javát egy olyan ösvényen tettük meg, amit nem igazán kívánunk vissza: meredek hegyoldalban egy keskeny, csúszós ösvény, ami szerpentinként tekergett.
Az ilyen terepet Erika különösen "szereti". Maradjunk annyiban, hogy jó volt leérni az aljába.
A mai "otthonunk" egy roppant virágos városka.
De az igazi meglepetés vacsoránál ért: az asztaltársunk az a svájci hölgy volt, akivel 2-3 napja együtt vacsiztunk. Mint kiderült, az az eső, aminek mi az ablak mögül örültünk (mármint hogy megúsztuk), őt telibe kapta. Holnapra talán újra használható lesz a cipője.
Apropó vacsora: ma dobtunk egy hátast (mindhárman). Az első fogás terrine volt:
Ok, ismerjük, bár most másfajta volt, de ez is ízlett. (Csoda lett volna, ha nem: két napja ropin élek.). De a második fogás kifogott rajtunk. A rizs ok, de mit fedtek el a paradicsomos szósszal?
Nos, sok ötletünk volt (pl. gomba, szója), de éreztük, hogy ezek nem nyernek. Kénytelenek voltunk a pincérnőtől megkérdezni, hogy mit eszünk. Kapaszkodjatok: kalamart. Vissza kellett kérdeznem, hogy jól értettem-e, de akkor is csak ezt mondta.
A végére maradt a sajt, süti de erről nem tudok beszámolni, én kihagytam őket. Pedig helyi sajt volt...
Yenne, 19 km, 8 óra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése