A napból kiemelni különösebben semmit nem tudok: hegyek-völgyek, erdők-mezők, aszfalt, kövek és ösvények. Szóval volt minden. És mellesleg a túra legmagasabb pontja 1280 méteren.
Néhány dolgot azért mégiscsak megemlítenék. Egyrészt a sajtokat. Sok nap után újra ráakadtunk egy sajtboltra. Ezekből kellett ebédre választanunk, mind a saját termékük volt.
Mi ezeket választottuk:
A másik dolog egy malom volt, az erdő közepén. Két ember szerelt valamit benne. Köszöntünk, egy-két udvarias kérdés - és már be is kapcsolták nekünk a malmot. Dolgozott, ahogy kell.
És végül a mai este. A jósorsunk egy idősebb párhoz sodort ma minket. Nagyon jól beszélnek nyelveket, például a franciát. Mi meg a franciát sem. És ennyi. Strapás dolog egy fogadtatást és egy vacsorát végigbeszélni fordítóval. De a vacsora és a kedvességük megérte.
Egyébként bocs, Ági. Ha hülyén érzem magam, mert evés helyett fotózom a kaját, mindig rád hivatkozom (persze név nélkül), hogy beszámolót kell neked írnom. Hát legyen.
Természetesen salátával kezdtünk, egyből két félével.
Utána sült tészta és sült kolbász volt. Meg nem mondom, mivel bolondították meg a tésztát, de jól tették.
Majd az elengedhetetlen sajt és egy kis desszert (flan).
Tutira nem fogyok le.
Saint-Julien-Chapteuil, 21 km, 8 óra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése